Tompa Anna

  Kékvirág anyanyelvi tábor

      „Magyar vagyok, s e kincset őriznem kell!”



Tompa Anna

Svédország, Ulricehamn

Táboralapitó


Erdély a szülőhazám, Marosvásárhelyen születtem, Kézdivásárhelyen éltem le felnőttkorom nagyobbik felét.


Képzőművész vagyok, mint ilyen festeni, rajzolni tanítok.


Négy lányommal jöttem Svédországba 1988-ban. Az új hazában, az új családi fészek melegét csakis a szülőhazánkból hozott emlékek, magyar nyelvünk, kultúránk tehette, teheti igazzá, csak ez adhat lelki békét.


Ezt a lelki békét, ezt az igazat kívántam átadni gyermekeimnek, ez adott útmutatást és erőt a lehetőség megteremtéséhez ahhoz, hogy sok-sok „gyermekem” megtanuljon magyarul álmodni, hogy megtanulják, kik voltunk, kik vagyunk, hogy büszkén és emelt fővel vállalják magyarságukat, hogy megtapasztalják a magyar közösség erejének megtartó áldását.

Szeretném, ha mindenki megértené, mennyire fontos múltunk megismerése, hiszen arra épül egész jelenünk és jövőnk. Ezt próbáljuk átadni, erre próbáljuk ráébreszteni nem csak a táborozó gyerekeket, hanem azon szülőket is, akik nem voltak olyan szerencsések, hogy gyermekként magukba szívhatták volna magyar kultúránkat.


A Svédországi Magyar Ifjak (SOMIT) társaságának megalakításával majdnem egyszerre történt a még fiatalabbak társaságának (kis SOMIT) létrehozása, majd megszülettek az anyanyelvi táborok. És immár 16 éve szervezem és vezetem magyar táborunkat, hogy minden évben felcsendüljön 40-50 gyerek ajkáról a dal: „Csak jöjj el, és máris hozzánk tartozol…”


Élményekkel, tudással, örömérzéssel gazdagodunk mindannyian, akik együtt munkálkodunk, hiszen nem csak a tábor tíz napja alatt, de az egész esztendőben együtt vagyunk, a tervezés és az előkészületek olyanná tesznek, mint egy jól működő nagy család.


Sokan kérdezték tőlem, miért csinálom ezt a munkát? Kennedy R mondását idézném: „ Az emberek úgy nézik a dolgokat, ahogyan vannak, és azt kérdik: miért? Én úgy nézem a dolgokat, ahogyan lenniük kellene, és azt mondom: miért ne?”


Természetesen hiszem, hogy jót teszek és remélem, hogy jól teszem, hiszen a sok emberi segítség mellett mindig érzem, hogy Isten segít dolgaimban, Ő ad erőt minden munkámban, minden dolgom elvégzésében.

Kékvirág anyanyelvi tábor